Január 22-én este tartotta érdekes és nem minden tanulság nélküli előadását Dr. Lukács László. Természetesen a 1989-óta ünnepelt magyar kultúra napján részletesen foglalkozott Kölcsey Ferenccel, hiszen 1823–ban e napon fejezte be Csekén a Himnusz kéziratát. Az évfordulóval kapcsolatosan megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk határon kívül és belül élő magyarságunk ezeréves hagyományainak, nemzeti tudatunknak, fenntartsuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket. A néprajzkutató számos kulturális és gazdasági párhuzamot fejtett ki a magyarság társadalomtörténete kapcsán miként hatott egyik a másikra, itt is részletesebben a 18. századi felvilágosodással, Kölcsey korszakával. E kor a magyarságnak nem csak a himnuszt adta, de például csak 1836-óta válhatott hivatalos nyelvvé is a magyar. Aztán a nemzet kulturális önmagára ébredése után egyenesen igény volt függetlenségére is, mely aztán az 1848-49-es forradalomba torkolt.

Dr. Lukács László bemutatta az „Ezer év gyöngye” című néprajzi könyvét, mely számos környékbeli kutatást örökít meg. Kiemelte nagyon fontos megőrizni, dokumentálni néprajzi hagyományainkat, mert ha az elmúlt évtizedekben ez nem történt volna meg a gyűjtők önzetlen munkája révén, az öregek elmúlásával örökre elvesztek volna ezek az etnográfiai adatok. Ennek további feltárásában, megőrzésében, népszerűsítésében segítenek a múzeumok és az ilyen kiadványok.